Vad erővel fújhat a szél és tombolhat az ár
De indulnod kell, a bosszú visszavár
Arcodon a hajnali fény őrült táncot jár
Úgy sem lesz jobb, hát győzzön a halál
A gyűlölet a szívedig ér, sosem kaptál mást
Kincseidet mások hordozták
Megfosztották mindenedtől, mindig vesztettél
Egymagad vagy és nincs semmi remény
Kinn az utcán sűrű lett az éj
Messze még a hajnal és a fény
Megváltozott arcok között élsz
Az asztal mellett nincs ott a szél
A pohár alján minden sötét
Nem tudod, hogy honnan indultál
Könnyes szemmel fújhat a szél
Ez a világ semmit sem ér
Ellened van minden ami él
Miért jöttél?
KEZDŐDIK A CIRKUSZ
Kezdődik a cirkusz, kezdődik a tánc
Kezdődik a verseny, ki bírja tovább
A folytatást, az őrült éjszakát
Lehullnak a leplek, lehull a ruhád
Lehull minden csillag, te megdöbbenve állsz
És látod már, csak te vagy a sztár
A vesztedet akarják, a véredet szívják
Várnak már a lángok
Hát ugord át a tüzes karikát
Kezdődik a cirkusz, a lélegzet eláll
Te vagy most a bajnok, te vagy a király
Úgy várnak rád, ez most olyan más
A bölcsek sosem mondják, a büszkék hallgatnak
Biztatnak a gyávák és újra ugorhatsz
Mert tapsolnak, neked és maguknak
A vesztedet akarják, a véredet szívják
Várnak már a lángok
Hát ugord át a tüzes karikát
Kevés minden érzés, kevés minden szó
Kevés amit kaptál, mert kiszáradt a tó
És hull a hó, soha nem volt jó
Vége lesz már a nyárnak, ketrecbe zárnak
Idegenek nézik a mocskos pofádat
És utálnak, ez kell a világnak
A vesztedet akarják, a véredet szívják
Várnak már a lángok
Hát ugord át a tüzes karikát
KIVÁNDORLÓ DAL
Kezdődik a cirkusz, kezdődik a tánc
Kezdődik a verseny, ki bírja tovább
A folytatást, az őrült éjszakát
Lehullnak a leplek, lehull a ruhád
Lehull minden csillag, te megdöbbenve állsz
És látod már, csak te vagy a sztár
A vesztedet akarják, a véredet szívják
Várnak már a lángok
Hát ugord át a tüzes karikát
Kezdődik a cirkusz, a lélegzet eláll
Te vagy most a bajnok, te vagy a király
Úgy várnak rád, ez most olyan más
A bölcsek sosem mondják, a büszkék hallgatnak
Biztatnak a gyávák és újra ugorhatsz
Mert tapsolnak, neked és maguknak
A vesztedet akarják, a véredet szívják
Várnak már a lángok
Hát ugord át a tüzes karikát
Kevés minden érzés, kevés minden szó
Kevés amit kaptál, mert kiszáradt a tó
És hull a hó, soha nem volt jó
Vége lesz már a nyárnak, ketrecbe zárnak
Idegenek nézik a mocskos pofádat
És utálnak, ez kell a világnak
A vesztedet akarják, a véredet szívják
Várnak már a lángok
Hát ugord át a tüzes karikát
FOGD BE MÁR A SZÁD
Ha valaki kérdez, ha valami bánt
Ne beszélj annyit csak tartsd a szád
Rejtsd el az arcod, mert magad maradsz
Olyan lesz minden amilyen vagy
Értsd meg, nem élhetsz
Ne kérdezz, csak fogd be már a szád
Ha nem látsz tisztán ne indulj el
Ne játssz a tűzzel, te nem győzhetel
Te vagy a vétkes, bűnhődnöd kell
Ezen a földön nincs máshol hely
Értsd meg, nem élhetsz
Ne kérdezz, csak fogd be már a szád
AZ UTOLSÓ VÁNDOR
A kőhegyek felett, hol elnémul a csend
Nincs élet és minden jéghideg
Távol a várostól, messze valahol
A fáradt vándor végleg megpihen
Magányosan élt és mindig másokért
Egy ember volt ki semmitől se félt
Fázott eleget, sokat szenvedett
Mégsem látta közelről a fényt
Hiába üzent, hogy hallgassátok meg
Álljatok meg és ne büntessetek
Az ember embert ölt és véres lett a föld
Meddig tart még az őrült gyűlölet?
Hány éve már, hány éve már
Hány éve már, hogy győztes a halál
Hány hosszú év és meddig tart még
Meddig tart még, hogy a gonosz lesben áll?
Míg itt volt ő is várt, hogy jobb lesz a világ
De nem sikerült, máshogy akarták
Látni tanított, mert vakon jártatok
Hajszolta a távoli csodát
Hány éve már, hány éve már
Hány éve már, hogy győztes a halál
Hány hosszú év és meddig tart még
Meddig tart még, hogy a gonosz lesben áll?
Még egyszer visszatér és újra köztünk él
Hosszú haját fújja már a szél
Hoz majd meleget, fényt és kenyeret
De mostanában hosszú lesz a tél
BOLOND
Ne hidd azt, hogy végetért a tűz amely még benned élt
A tűz amelyben álmok hulltak szét
Az első harang te voltál, az ajtók előtt te álltál
De rosszkor szóltál, nem volt szerencséd
A sírig tartó őrület egy másik útra szédített
És arra vártál, hogy szálljon egy madár
A felhők felett fényesen, ott hol minden végtelen
Ott, ahol a büszke jéghegy áll
Földhöz kötött voltál és ordított a szél
Nem tudtad hogy mire születtél
A végtelenre hulltak az emlékeid szét
És hírt hozott egy újabb nemzedék
De te már észre sem veszed
Az új nap újra itt van, megszületett
A sarkon jelző lámpa áll
A Bolond jobb időkre vár
VÁROM A HAJNALT
Nem érdekel engem, hogy te mit hiszel
Az én utamat járom és nem téríthetsz el
Nem voltam a legjobb, nincsen igazság
Engedjetek vissza, hadd játsszak tovább
Értsd meg ezt a játszmát nem én kezdtem el
Bennem él a kényszer és te is viszketel
Rámrogynak a percek, az égig zuhanok
Más világban élek és mást is akarok
És én minden éjjel útnak indulok
Úgy várom a hajnalt, hogy majd belehalok
Nem tehetek róla másra születtem
A bűnöm csak annyi, hogy nincsen semmim sem
Ahonnan én jöttem még nem sütött a nap
Bezárták az ajtót a fellegek alatt
Hideg volt a tested, kő volt a szíved
Engedjetek vissza, ne büntessetek
Mert én minden éjjel útnak indulok
Úgy várom a hajnalt, hogy majd belehalok
Nem tehetek róla másra születtem
A bűnöm csak annyi, hogy nincsen semmim sem
BUNKÓ VAGY
Égőszárnyú lepke átsuhan az éjszakán
Alszik már a város, nem jár senki az utcán
Meddig tart ez, meddig lesz sötét, mikor telik be a pohár
Lassan hat a méreg, ágyában egy kígyó vár
Ne verd már magad, egy asszony foglya vagy
Nem lehetsz szabad, mert bunkó vagy
Hidd el, hogy a sírás nem segít a gondokon
Bolond ez az ország, őrült minden hatalom
Ki lesz a király, kié lesz a vár, el kellene dönteni már
Ki az aki megtér, s ki az aki másra vár
Ne verd már magad, egy asszony foglya vagy
Nem lehetsz szabad, mert bunkó vagy
Elszállnak az évek, nincs virág az asztalon
Meghaltak a fények, képek lógnak a falon
Hol van az a hely, hol van már a nyár, azóta még minden úgy fáj
Megszűnik az érzés, az út végén a semmi vár
Ne verd már magad, egy asszony foglya vagy
Nem lehetsz szabad, mert bunkó vagy
|