A hét vezér
Végtelen pusztákon vágtató lovak
Ott éltek őseink, ott kelt fel a nap
Nem féltek, szabadon éltek
Együtt volt a család, közös volt a cél
Egy volt mindenkiért és mindenki egyért
Ez volt a törvény az ígéret földjén
Vezették a népet dicső vezérek
Kicsiktől nagyokig és jobbat reméltek
Az ősi vér még bennünk él
Szerződést kötöttek a túlerő ellen
Hogy élhessen a magyar örök békében
Áldja az ég a hét vezért
Álmos, Előd, Ond, Kond
Tas, Huba, Töhötöm
Még élnek, hívnak téged
Szükségem van a kezedre
A fegyver újratöltve van és tüzelésre készen
Az nem lehet, hogy annyi szív csak félig, s nem egészen
Az nem lehet, hogy egyedül és nincs mellettünk senki
Ne állíts meg kérlek, el szeretnék menni
A nőta mindig ugyanaz, az idegen érdeknek
Egy csónakban vagyunk éppen, hát hiába éneklek
ha már együtt sodor az ár és nem látjuk a partot
Jobb ha inkább kapaszkodunk, fejezd be a harcot, mert
Szükségem van a kezedre
A fegyver újra töltve van és megint a csőbe nézek
Nem számít, hogy honnan jöttél, kerestelek téged
Most mindenki velünk lesz és tisztábbak az álmok
Tudom, hogy még nem ismersz, de azt már te is látod, hogy
Szükségem van a kezedre
Mi már soha
Mi nem megyünk soha innen el
Számunkra nincs máshol hely
Börtönünk lett ez a pusztaság
És nincs másik hazánk
Nem írunk képeslapokat
Nem ismerünk másokat
Nem ismerünk és nem ismernek
Mert a vágyunk eretnek
Aki kék eget feszít
Tengerben mossa a lábait
Tisztán él, ahogy a gyermekek
Csak koldus lehet itt
Ki felhők felett száll
Ahogy a büszke sasmadár
Sohasem éri el a végtelent
És nyugalmat nem talál
Már többet nem beszélünk
A csend lett a mi fegyverünk
Körbevesz minket a némaság
Itt nincs szükség reánk
Minket szégyell mindenki
De te sem vagy igazi
Nem érted azt, nem is értheted
Csak várod a lényeget
Aki kék eget feszít
Tengerben mossa a lábait
Tisztán él, ahogy a gyermekek
Csak koldus lehet itt
Ki felhők felett száll
Ahogy a büszke sasmadár
Sohasem éri el a végtelent
És nyugalmat nem talál
Így jön el a hajnal
Tudja azt a szív, érzi azt a lélek
Hogy felépült a híd és boldogok a népek
Szabad minden ember és az embernek joga
Hogy mehessen bárhova
Egyenlő eséllyel a születéstől fogva
Nem számít a bőrszín, azé aki hordja
Itt mindenki gazdag és egyszerre kiált
Hogy miénk a nagy világ
Körbe jár a nagy pohár
Vidám ének hangja száll
Minden gyermek ünnepel
És a hajnal így jön el
Összejöttek az állatok
Összejöttek az állatok az erdő közepén
Ott volt minden őzike és eljött a görény
Afrikából az orrszarvú a zsiráffal jött el
A vaddisznó a vízilóval vígan énekel
Hu, hu, miau, miau, hu, hu, miau, miau
Itt van minden csúszómászó és köztük a patkány
A magas égnek madarai, a büszke párduc lány
A bontott-csirke a pulykával megsütve jött el
Mert minden bajnak okozója az éhező ember
Hu, hu, miau, miau, hu, hu, miau, miau
Összejöttek az állatok a város közepén
Sok tetű már megszavazta és hős lett a cincér
Autóban egy prémes állat, retteg a majom
Mert minden ember meztelen és kint jár szabadon
Hu, hu, miau, miau, hu, hu, miau, miau
Demokrácia
Elindult néhány csillag a végtelen felé
Gyertek, gyújtsatok gyertyát, a jövő a tegnapé
Senki nem szab most gátat, rohan a nagy folyó
Hősök vagytok és bátrak és minden nagyon jó
Időnk mint a tenger, a kedvünk mint az ég
És úgy történik minden, ahogy szeretnénk
Itt boldog minden ember, az embernek fia
Mert eljött végre a demokrácia
Gyermekek állnak a sorban, szép ez a nagy család
Ebben a boldog korban szabad lett az ország
Szabad lett a nemzet és szabad a csók
Nekünk már fenn a mennyben nyílnak az ajtók
Időnk mint a tenger, a kedvünk mint az ég
És úgy történik minden, ahogy szeretnénk
Itt boldog minden ember, az embernek fia
Mert eljött végre a demokrácia
Együtt, egymásba érve teljes a boldogság
Teljes a szeretet végre és eljött az igazság
Eljött amire vártunk, a mennyei állapot
Egyesülünk most végre drága államok
Időnk mint a tenger, a kedvünk mint az ég
És úgy történik minden, ahogy szeretnénk
Itt boldog minden ember, az embernek fia
Mert eljött végre a demokrácia
Terror
Fekete a szeder, ha megérik
Fehér mercin megyünk messze, délig
Barna a nagy medve, meg sem rezzen
Sárga az irigység Debrecenben
Fekete a retek, de nem bánom
Fehérek az utcák Kolozsváron
Barna aki marja, mint a csoki
Sárga ez a csikó, gyí te paci
Fekete terror, fehér terror
Barna terror, sárga terror
Dögevő madarak jönnek
Felnézek az égre
Vér, veríték, s könnyek
Itt a világbéke
Lassan köddé válnak
Hófehér galambok
Nekünk könny és bánat
mind árulók vagytok
Fekete a babám kinn, a tanyán
Fehér a lepedőd öreganyám
Barna a mi kutyánk, vau, vau
Sárgára van festve a rácsos kapu
Fekete terror, fehér terror
Barna terror, sárga terror
Nincs már jövő
Nincs már jövő
Szar lett minden
Nincs már jövő
Menjünk innen
Nincs már jövő
Szar minden
Szabadnak lenni
Mindegy hogyha a Nap az égen fordítva indul el
Kit érdekel a szerencsétlen, pedig őt is szeretni kell
A béke füstje száll, ez az utolsó pohár
Kilépek az űrbe ezen az őrült éjszakán
Mindegy hogyha a nagy folyó tűzben pusztul el
Keresni kéne egy másik bolygót, mert itt már nincs haver
A béke füstje száll, ez az utolsó pohár
Kilépek az űrbe ezen az őrült éjszakán
Látod, a lámpa zöld, távol már a Föld
Szárnyalhat a lélek, nem félek
Testem lett az ég, vérem a sötétség
Ég bennem a vágy, csak ennyi
Szabadnak lenni
|