JÁTSZ TOVÁBB!
VIGYÁZZ MAGADRA GYERMEKEM, A HINTA ELREPÜLT
PORRÁ LESZÜNK MINT A FÖLD, A KIÉGETT FŰ NEM LESZ ZÖLD
ÉS NEM LESZ JOBB NEKÜNK
MELLETTED ALSZOM ÉS ÉBREDEK, MINT EGY NAGY FOLYÓ
RINGATLAK ÉS ÁTÖLELLEK, TISZTA SZÍVVEL ARRA KÉRLEK,
HOGY LEGYÉL NAGYON JÓ
ÉS CSAK JÁTSZ TOVÁBB, JÁTSZ
TE CSAK JÁTSZ TOVÁBB, JÁTSZ!
TISZTA A VÍZ, TISZTA AZ ÉRZELEM, ŐSZINTÉK AZ ÁLMOK
ÉS A REGGEL ÚGY JÖN EL, HOGY MINDENKI TÉGED ÜNNEPEL
DE ÉN MÁR MESSZE JÁROK
EGYSZER CSAK CSEND LESZ GYERMEKEM ÉS NEM LESZNEK CSODÁK
JÁTÉKAID MIND A POLCON, TUDOD MÁR, HA NEM IS MONDOM
EZ EGY KEGYETLEN VILÁG
ÉS CSAK JÁTSZ TOVÁBB, JÁTSZ
TE CSAK JÁTSZ TOVÁBB, JÁTSZ!
MINDEN AMIT KAPTÁL A SORSOD NEKED
MINDEN AMIT KÉRTÉL AZ ÍTÉLETED
EZEN A VILÁGON CSAK ÚGY INDULHATSZ EL
HA ALKUT KÖTSZ A BŰNNEL, VAGY ÖRÖKRE ELVESZEL
SZEMÉTDOMB AZ UTCA, SZEMÉTDOMB A VÁROS
HIRDETIK A RENDET, DE CSAK A NYOMORT LÁTOD
MINDEN UTCA VÉGÉN VÁR AZ ÖRÖK ÉLET
ENNYI AMI MARADT, AZ UTOLSÓ REMÉNYED
ÉS CSAK JÁTSZ TOVÁBB, JÁTSZ TOVÁBB
JÁTSZ, JÁTSZ
JÁTSZ TOVÁBB, JÁTSZ TOVÁBB
JÁTSZ, JÁTSZ!
AZ ÁLMOK BIRODALMA
Nincs semmi más, csak válaszra vársz
Távol a múlt, te nem vagy kisgyerek
Messze a ház, éget a vágy
Ne ébredj fel, hadd játsszak tovább
Jöjj közelebb és érints meg
Nincs semmi baj, érezd a tüzet
Égjen a láng, vigyázzon rád
Vigyázzon rád tovább
Más úton jársz, menj csak tovább
Nincs háború, csendes most a táj
Ki hoz szelet, ki érti meg
Más minden perc, máshogy kell neked
Vár rád az ég ne öntsd most szét
Az éjszakát, ne is mondd tovább
Napfény leszel, jöjj hát közel
Nem veszhetsz mindig el
Nincs semmi más, csak válaszra vársz
Távol a múlt, te nem vagy kisgyerek
Ne ébressz fel, játssz hogyha kell
Hadd nézzek rád, hadd égjek veled
Gyújts nagy tüzet és égess meg
Égjen a láng, vigyázzon reád
És érints meg, mint egy gyerek
Mint mikor járni kezd
Mint ahogy járni kezd
Ahogy majd járni kezd
FOHÁSZ
Hiába vártam a másik úton
Te úgy is mindig ellenem voltál
A körhintából nem tudtam kiszállni
Ordasok közt magamra hagytál
Mindörökre bennem él az érzés
Fájt amiért mást adtál nekem
Én nem akartam rossz időben jönni
A törvényeid nem is ismerem
Nem tanultam meg hogyan kell kérni
Hogy ki az aki másnak vermet ás
Az ajtók mögött nem volt soha semmi
Én sem értem mindig el hozzád
Miért büntetsz Édes Istenem
Tiszta szívből mit adtál nekem
Tűz és víz az egész életem
Hiába nyújtom a két kezem
Mikor fogsz már leszállni a földre
Mikor szólsz és addig mire vársz
Az nem lehet hogy semmivé lesz minden
A keresztúttól nem jutok tovább
Miért büntetsz Édes Istenem
Tiszta szívből mit adtál nekem
Tűz és víz az egész életem
Hiába nyújtom a két kezem
Nem mehetek el
Hiába telnek napjaim
dolgozom mások gondjain
a szükség lehúz a föld felé
ha tehetném elmennék másfelé
Hiába keresek megoldást
sorsom enyém, ez nem vitás
álmaim hajója összetört
örökre megfogott ez a föld
Ha elmennék az égig is érhetnék
felhők felett, magasan repülnék
de én mégis a földig hajolok
ez az a föld, melynek rabja vagyok
Hiába múlnak az évek el
helyzetem nem lett jobb semmivel
az idő falakkal vesz körül
ha tehetném elmennék egyedül
Hiába, így volt ez eddig is
szolgáltam másokat évekig
én nem mehetek innen el
örökre megfogott ez a hely
Ha elmennék az égig is érhetnék
felhők felett, magasan repülnék
de én mégis a földig hajolok
ez az a föld, melynek rabja vagyok
AZ IGAZSÁG ÚTJÁN
Hosszú az út még álmodhatunk
és a távolság elgyengül végleg
nem jár madár az idő megáll
és érzed, hogy üzennek érted
Egy igaz szó ennyi mit kérhetsz
apró remény és éghet a láng
büszke sziget, bömböl a tenger
nem veszhetsz el szükség van rád
Mélységes kút körben az éjjel
és a titkai hozzád is érnek
gonosz erők tépnek széjjel,
de az álmaid vigyáznak téged
Egy igaz szó ennyi mit kérhetsz
apró remény és éghet a láng
büszke sziget, bömböl a tenger
nem veszhetsz el szükség van rád
Hány aljas bűn ég el a fényben
és hányszor von zászlót az éjfél
érzed, hogy kell egy szikrányi fény,
hogy az igazság útjára lépjél.
Egy igaz szó ennyi mit kérhetsz
apró remény és éghet a láng
büszke sziget, bömböl a tenger
nem veszhetsz el szükség van rád
ÁLLJ MEG
Gépek rohannak az úton
elsodor a forgalom
reggel gép kelt fel az ágyadon
gépeket látsz az ablakon
szemedben észrevettem
fáradtabb a csillogás
ha tehetnéd elrepülnél
de rettegsz mikor gépre szállsz
Állj meg, fékezz, ne nyomd a gázt
állj meg, fékezz, nagyon vigyázz!
Gép szolgál téged a rabja vagy
érte dolgozol mindennap
kényelmedet már megszoktad
gépeid nélkül gyenge vagy
a kormányt két karoddal
biztosan tartod, nincs nagy vész
de jöhet még olyan kanyar
hol elhagy a szerencséd
Állj meg, fékezz, ne nyomd a gázt
állj meg, fékezz, nagyon vigyázz!
Gépszívű fegyver célba vesz
megöli anyád és gyermeked
hideg agyával megszerez
menekülnél, de nem lehet
szívedben jéghideg lesz
elhagyod a kedvesed
elfelejted honnan jöttél
egy gép lesz majd a szerelmed
Állj meg, fékezz, ne nyomd a gázt
állj meg, fékezz, nagyon vigyázz!
AZ UTOLSÓ VÁNDOR
A kőhegyek felett, hol elnémul a csend
Nincs élet és minden jéghideg
Távol a várostól, messze valahol
A fáradt vándor végleg megpihen
Magányosan élt és mindig másokért
Egy ember volt ki semmitől se félt
Fázott eleget, sokat szenvedett
Mégsem látta közelről a fényt
Hiába üzent, hogy hallgassátok meg
Álljatok meg és ne büntessetek
Az ember embert ölt és véres lett a föld
Meddig tart még az őrült gyűlölet?
Hány éve már, hány éve már
Hány éve már, hogy győztes a halál
Hány hosszú év és meddig tart még
Meddig tart még, hogy a gonosz lesben áll?
Míg itt volt ő is várt, hogy jobb lesz a világ
De nem sikerült, máshogy akarták
Látni tanított, mert vakon jártatok
Hajszolta a távoli csodát
Hány éve már, hány éve már
Hány éve már, hogy győztes a halál
Hány hosszú év és meddig tart még
Meddig tart még, hogy a gonosz lesben áll?
Még egyszer visszatér és újra köztünk él
Hosszú haját fújja már a szél
Hoz majd meleget, fényt és kenyeret
De mostanában hosszú lesz a tél
VALAMI
Valami száll, valami ég, távol van tőled a messzeség
Válaszol a vágy, a végtelen cél, szívedben ég a remény
Nem várnak rád újabb csodák, nem láttad még az óceánt
Csillagok közt megérkezel, nem cserélnél senkivel
Forró az éj, hideg a szél, titokban hozzád ér
Magába zár a fekete vár, csodákat rejt a táj
Valami hív, valami vár
Valami hajt a hegyeken át
Veled is ég, benned él még
Valami forró láz
Kiszáradt tó ez a világ, te vagy rajta a vitorlás
Szelet remélsz, s vihart kavarsz, mindenütt lángol a part
Forró az éj, hideg a szél, titokban hozzád ér
Magába zár a fekete vár, csodákat rejt a táj
Valami hív, valami vár
Valami hajt a hegyeken át
Veled is ég, benned él még
Valami forró láz
A GYERMEKKOR VÉGE
Hol van már a régi ház, a gyermekkori táj
Anyád még az ajtó előtt áll
Emlékek közt integet, már nem vagy kisgyerek
Mégis jó, hogy mindig visszavár
Kezdődik egy furcsa láz menned kell tovább
Máshogy zúgnak odakinn a fák
Más tűz éget legbelül, a tested megfeszül
Minden kíntól megtisztulni vágysz
Titokban még visszajár a napbazárt király
Fényruháját a hold adja rád
Csillagok közt menekül hófehér lován
Elkísér az elképzelt világ
Mondd csak mennyit ér az utolsó esély
Meddig tart az őrült szenvedély
Nem juthatsz tovább és nem gyújthatsz gyufát
Álmaidat elfújja a szél
Nem mehetek el
Hiába telnek napjaim
dolgozom mások gondjain
a szükség lehúz a föld felé
ha tehetném elmennék másfelé
Hiába keresek megoldást
sorsom enyém, ez nem vitás
álmaim hajója összetört
örökre megfogott ez a föld
Ha elmennék az égig is érhetnék
felhők felett, magasan repülnék
de én mégis a földig hajolok
ez az a föld, melynek rabja vagyok
Hiába múlnak az évek el
helyzetem nem lett jobb semmivel
az idő falakkal vesz körül
ha tehetném elmennék egyedül
Hiába, így volt ez eddig is
szolgáltam másokat évekig
én nem mehetek innen el
örökre megfogott ez a hely
Ha elmennék az égig is érhetnék
felhők felett, magasan repülnék
de én mégis a földig hajolok
ez az a föld, melynek rabja vagyok
|